Derek O'Bryan

Mondhatnám, hogy maga vagyok a megtestesült jóság kedvesség, de az épp ugyan olyan hazugság lenne, mint az, hogy szeretek női ruhában flangálni. Bár hogy mondjak valamit azzal kapcsolatban is, ami valóban vagyok… nos egy eltökélt, határozott megrendíthetetlen egyéniség vagyok, aki szereti a kihívásokat, bár nem minden egyes napon. Ha lenne családom, bizonyára ők lennének a mindenem, hiszen szeretek gondoskodni másokról.
Lobbanékony vagyok, s néha talán túlzottan is. Van, hogy hamar felkapom a vizet, és elfut bennem a méreg, de amilyen hamar feldühödöm, olyan hamar le is higgadok.
Sokszor megesik, hogy hangulat ingadozásaim vannak…

178 cm magas szálkásan izmos testalkatú férfi vagyok, rövidre vágott barna hajjal, mélykék szemekkel, mit az anyámtól örököltem. Nem hordok talárt, s ha jól emlékszem, az iskolában volt rajtam utoljára, és talán többet sem lesz rajtam ilyesmi. Általában laza cuccokat hordok, mik megfelelnek a kényelemnek, és rendesen tudok benne mozogni bármilyen pillanatban, s bármerre. Persze a pálcám csak el kell tennem valahova, így annak mindig akad hely. Általában inget, farmert, bakancsot, és egy hosszú fekete ballonkabátot hordok, így talán annyira nem tűnök ki a tömegből, főleg ha nem taláros varázslók között kell mozgolódnom.

Hol is kezdhetném el… talán azt kellene mondanom, mikor születtem, mi a nevem, és hol nőttem fel? Talán azt kellene elmondanom, hogy folyton meg akartam felelni mindenkinek életem során? Miféle hablatyot kellene itt leírnom, csak azért, hogy bárki megismerjen?
De hé! Ne nézz ilyen csúnyán… elmondom…
Na szóval…1956 októberében születtem Londonban, de nem kellettem a családomnak. Talán nem voltam elég jó nekik, vagy éppen csak gyermeket nem akartak azok a sznob barmok. Nevelő szülőkhöz kerültem, kik a sajátjukként neveltek fel. Szerettek, s mindent megtettek értem, bár mikor saját gyermekük született, mintha kicsit kiestem volna a szeretet kosarából.
Ennek ellenére egész jó gyerekkorom volt.
Úgy hat éves lehettem, mikor elkezdett kialakulni bennem a varázslat, mi egyre inkább a felszínre kezdett törni. Furcsa érzés volt, ám a bátorításuk nem maradt el. Lassanként mindent elmagyaráztak nekem. Azt is tudtomra adták, hogy nem vagyok édes gyermekük, és varázsló vagyok. Egy jómódú aranyvérű családból származom.
Arra nem is akartam választ kapni soha, hogy még is miért rekesztett ki a saját családom… talán baleset voltam… talán… de erről nem akarok beszélni.
1967-ben, mint minden kis varázsló, én is megkezdtem az iskolát, s ott tanultam 7 éven keresztül, míg szépen elvégeztem a vizsgákat, s magas szintű RBF-fel végeztem.
Tanulmányaim ez után sem maradtak abba, hiszen elsajátítottam az animágiát, és tökélyre fejlesztettem.
Hogy mostanában mivel foglalatoskodom? Ezzel is azzal is. Jelenleg nem dolgozom sehol sem. Éldegélek abból a pénzből, mit furcsa mód a családom kinek nem kellettem rám hagyott a haláluk után. Így aztán, most egy nagy házban élek egymagamban, egy házi manó társaságában, kit legszívesebben világgá küldenék, de ő hallani sem akar a szabadságról.
Nos, ennyi lenne a kis történetem…engedelmeddel vagy nélküle, most dolgom lenne…